betype

betype:

Formular by Brownfox.

If you were a grotesque in mid-20th-century Switzerland, you were expected to be serious and proper, if a little dull. Unlike its dogmatic Modernist predecessors, Formular is a hip Swiss sans serif of the new generation. Inspired by the utilitarian 19th-century grotesques, its precision and and versatility are combined with a slightly eccentric character. A child of its time, it scoffs at the ideology of ‟ideal” forms, yet it is every bit as functional for all its idiosyncrasies, as any self-respecting Swiss sans.

Formular comes in five weights with corresponding italics and a monospace companion to the regular weight. Each weight includes special extra-light punctuation, lining tabular and old style figures, case-sensitive punctuation, and stylistic alternates.

Download it here: http://myfonts.us/un3vpo

nincs

ír vagy nem ír, a célzat mindkét esetben ugyanaz,
nevezetesen a szeparálódás artikulációja. egyszerűbben szólva:
hogy lehessen már rajtam túllenni minden értelemben.
persze a hozd vissza a vízforralót-jellegű semmitmondásnál
még ez a semmit-mondás is. jobb. (jó – fura szó ebben a viszonylatban)

abban maradtunk, hogy hazudozni azért ne legyen pofám,
ha már eddig nem voltam képes eléggé őszintének lenni.
igaz, azt nem tisztáztuk, direkt igazságtalan lehetek-e, ez pedig ad
némi játékteret. bár az őszinteség elégséges mértékét sem
sikerült soha tisztázni, jóllehet ezt a törekvést a magam részéről
amúgy is kicsit látszattevékenységnek érzem. tényleg ezen múlna?
vagy: ezen múlott volna? jogos felvetés, hogy erről lamentálni
mostmár igazán: fölösleges és kár.

a dolog érdekessége annyi, hogy őszintének lenni sincs pofám.
lavírozhatunk csak ebben a zavaros, senki által nem lakott
vízben, a szabadságban. töküres. ha valami  lábunkhoz ér:
saját másik lábunk volt csak, nem nehéz belátni. intakt, álmatag
hülyeség az egész. ami örjöngésig dühít vagy gyomorgörcsig bánt,
kinnmaradt  a parton. akkor meg minek kapálózni.

olyanná lettünk, mint egy daganat jóindulatúsága.
pontosabban: a rosszidulat lehetősége, ami aztán mégse.
hiányunk: öröm. ha szóba kerülünk: szem lesütve, sóhajok,
téma terelése. bár néha még – épp emiatt – álmodnak velünk.
hogy aztán végre elmúljunk tényleg,
legyen mire mondani egy darabig, hogy hálistennek,
meg hogy “és veled mi a helyzet”.